2010. augusztus 24., kedd

Kiállítás Rácalmáson, s annak utóélete ...




Tök jó! Ámbár Ágibo csapata elviszi előlünk a pálmát, de sebaj....
Ildi

--------------------------------------------------------



Tök jó, tök jó! :(

Délelőtt óta puffogok magamban (akkor olvastam a cikket). A kiállításnak valóban nagy sikere volt, viszont az újságíró felületes. A rácalmási foltosoknak is volt ugyanabban az időben, két teremmel arrébb egy "kamarakiállítása". (Az időzítés szerintem nem volt szerencsés, de a véleményemre nem voltak kíváncsiak a szervezők) Próbáltam tőlem telhetően rendezni a dolgokat: Ezért volt a két terem közti másik kiállítás, meg a jól látható rövid leírás is a kultúraquiltesekről. Ettől többet nem tehettem. Határozottan elkülönített volt tehát az egész, mégis megkeveredett az ipse, pedig nem győztem hangsúlyozni, hogy a kultúraquilteket egy egészen másik csoportnak köszönheti a közönség. Nem tudom hol volt akkor. Aki odafigyelt rám, az nézett nagyot, hogy miként lehet az internet segítségével közösen dolgozni.

A megnyitón egyébként ifj. Koffán Károly festőművész méltatott bennünket, s igencsak rácsodálkozott, hogy mit művelünk rongyokból. Féltem, hogy milyen véleménnyel lesz, mert szigorú tud lenni, s a véleményét ilyen alkalmakkor sem szokta véka alá rejteni.
(Majd' elfelejtettem: munkánkhoz gratulál erősen)

Egyébként kérjek helyreigazítást?

A cuccost őrizzem most én a következő kiállításig? Vagy mi legyen vele?

Pusszantás mindnyájótoknak: Ági (agibo)

2009. október 15., csütörtök

Nem értem...

Azt írja nekem, hogy van egy friss, mai bejegyzés, de én ősidők óta csak a szeptember 7-i hozzászólást látom... :-(

2009. szeptember 7., hétfő

2009. szeptember 3., csütörtök

Nagyon jó!

Itt vagyok, én is és üdvözlöm az ötlelet! Csak a tőlem megszokott módon, csetlek-botlok, de igyekszem fejlődni:)
Üdv mindenkinek!

2009. augusztus 26., szerda

Egyszer a jó dolgoknak is vége szakad ...

Kedves Barátnőim!

Először azt gondoltam, hogy emailben írom meg ezt a levelet, mert hogy túlságosan személyes lesz, de meggondoltam magam: lássa csak mindenki, miről is szólt ez a történet.

Amikor 2007. december 6-án elindítottam ezt a projektet, nem sejtettem, hogy ilyen sokáig fog tartani. Tudjátok, "kiválogattalak" benneteket, nem elsősorban képesség szerint, hanem inkább elszántság, foltvarrói lelkesedés és újra való nyitottság szempontjából. Bár az általam meghívott 15 nőből hárman nem vállalták, de szerencsére jött helyére három önként jelentkező, és 15-en tényleg elszántak, lelkesek és nyitottak voltunk.

Aztán Martam gyors kiszállása után majd másfél évig változatlan felállásban dolgoztunk. Emlékeztek, tavaly szeptemberben nálam még az induló csapat volt. Aztán elindult a fluktuáció, többeknek teherré vált már a hathetenkénti ismétlődés, ezért aztán úgy gondoltam, a csúcson kell abba hagyni.

Elkészítettünk fejenként 12 képet, azaz összesen 180 darab (!) műalkotást szültünk. És - talán kicsit beképzelten hangzik - most a fehérvári kiállítást nézve, nem hiszem, hogy van okunk szégyenkezni sem az ötletek, sem a megvalósítás területén. A hat felvarrt országunkat az ország több városában kiállították, megjelentünk a Színfoltokban, itt-ott blogokban is feltüntek bizonyos darabok. (A másik 180-at is fel kéne kasíroznunk!)

Személy szerint elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy jó kis csapat alakult ki. Tudom persze, hogy sokan (néha persze én is) sokszor féltek a következő fordulótól, de azért úgy látom, sokat tanultunk is - mindenféle szempontból. Sok-sok gyönyörűséget fedeztünk fel egymás számára a világból: tájakat, embereket, szokásokat, KULTÚRÁKAT. Rájöttünk, hogy a textilen kívül mi mindent lehet beleépíteni egy-egy munkába, új anyagokkal ismerkedtünk - feszegettünk a határainkat. Megtanultuk a 20x30 cm méret korlátait - ámbár néhányaknak ez nem volt korlát:) Sokatoknak sikerült mindent egy stílusban megcsinálni, magyarul kialakítani egy egyedi hangot: legyen ez aprólékosság, technika, színvilág és sok mindenféle.

Összességében, kedves barátnőim, köszönjük meg egymásnak a tanultakat, és akinek van kedve, remélem, velem tart a következő projektre!

Szeretettel:

Polyák Ildi